A bizalmatlanság infrastruktúrája

Amikor elkezdtem építeni az EVnSteven-t, az alapelvektől indultam ki: hogyan csökkentsük az EV töltés költségét valami olyasmire, ami megközelíti az áram tényleges költségét?

Számomra abszurd, hogy 0,32 dollárt fizessünk kilowattóránként olyan áramért, ami valójában 0,08 dollárba kerül. Ez 300%-os felár.

A fizika meglepően egyszerű. Az 1-es és 2-es szintű töltés normál körülmények között körülbelül állandó teljesítménnyel működik, így az energiafogyasztás idő függvényében becsülhető:

Energia (kWh) = Teljesítmény (kW) × Idő (óra)

A töltési teljesítmény persze változhat. A járművek csökkentik a töltési sebességüket, az akkumulátorok elérik a teljes kapacitást, és a környezeti feltételek is befolyásolják a teljesítményt. De a hétköznapi lakossági töltés esetén az idő alapú becslések elég pontosak lehetnek a gyakorlati költségmegosztáshoz.

Ezért megkérdőjeleztem az egész architektúrát, és elkezdtem dolgokat törölni.

Ebből semmi sem jelenti azt, hogy az elektromos biztonság, a megbízhatóság vagy a felelősségvállalás opcionális lenne. Ezek alapvetőek. De a biztonsághoz nem szükséges egy tulajdonosi töltőhálózat, és a felelősségvállaláshoz sem feltétlenül kell drága mérési és végrehajtási infrastruktúra.

És igen, az időalapú számlázás némi pontatlanságot vezet be. De az, hogy ragaszkodjunk a drága pontossághoz azért, hogy néhány centnyi áramot pontosan elszámoljunk, lehet a szó szoros értelmében véve a fillérb@szó és font@szó közötti ellentmondás.

A valódi mérnöki kérdés nem az, hogy milyen pontosan tudjuk mérni az áramot. Hanem az, hogy az a plusz pontosság gazdasági értéke igazolja-e a megszerzésének költségét.

A cél a gazdasági hatékonyság, nem laboratóriumi szintű mérés.

A cél nem az volt, hogy a meglévő rendszert valamivel olcsóbbá tegyük. Hanem az, hogy újragondoljuk, valójában mire van szüksége a rendszernek.

Nyilvánvalóan ez a megközelítés nem működik a nyilvános töltésnél. Amikor az autót csatlakoztatók idegenek, akik soha többé nem találkoznak, a mérés, a fizetés és a végrehajtás megérdemli a helyét.

De a magánhelyszínek, mint például társasházak, lakóparkok, munkahelyek és közös garázsok mások. Az érintettek szomszédok és kollégák. Nem találok jó indokot az összes infrastruktúrára ott, kivéve a közösség tagjaival szembeni alapvető bizalmatlanságot.

És közben valami lenyűgözőt fedeztem fel: a bonyolultság jelentős része, amit megfizetünk, azért létezik, mert olyan rendszereket terveztünk, amelyek azt feltételezik, hogy az emberekben nem lehet megbízni.

Azzal kezdtem, hogy a költségeket optimalizáltam. Végül rájöttem, hogy a bizalom lehet a legerősebb optimalizáció mind közül.

Szóval emlékezz erre legközelebb, amikor az autódat egy menő, hálózatba kötött Level 2 töltőállomáshoz csatlakoztatod.

Nem csak az áramért fizetsz. Lehet, hogy egy egész bizalmatlansági infrastruktúráért is fizetsz.

David Williston
Alapító, EVnSteven.app